Szamosszeg község

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Mátészalkai kistérség
Lakosság: 2046 fő
Terület: 35.3 km²
Népsűrűség: 57,96 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 44

Fekvése

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Szatmári-síkság keleti csücskében, a Szamos folyó nagy kanyarulata és a Kraszna folyó között fekvő település, Nyíregyházától 72 km távolságra. Szomszédos települései: nyugatról Nagydobos, keleti irányból Szamoskér.

Története

Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal.

Nevének első említése 1290-ből ismert (Zomuszigh-alakban IV. László okleveléből, melyben vámszedőit szólítja fel, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig a Balog-Semjén nemzetség-beli Mihálytól és fiaitól ne szedjenek vámot hajóik után.

Szamosszeg az egészen eddig kiterjedő Ecsedi láp északi csücskében állt. A falu Szamos folyón lévő átkelőhely(vámhelye) a középkori hadi- és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, mely út főbb állomásai voltak a közeli Gyarmat és Szatmár).

Szamosszeg 1312-ben a Borsa nemzetség -beli Kopasz nádor birtoka volt, neje után.

A falut a király 1350 után eladományozta, birtokosai a Cudarok lettek, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak. Ekkortájt tünnek fel a Perényiek is. Ők 1945-ig birtokoltak a községben. Szamosszegnek talán fontos révátkelőhely volta teremtette meg egy időben a városias jellegű fejlődést. Ez időtájt lakóit civisnek, polgárnak nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldbirtoklások idején is a bíráké, esküdteké és hospeseké. A települést birtokrészeivel együtt királyi engedéllyel 1411-ben szabolcs vm-be teszik át, s csak 1830-ban kerül ismét vissza Szatmár vármegye-be.(Maksai F.: A középkori Szatmár m.,1940) A XVIII. század-tól a Perényiek mellett a XIX. század közepéig főleg a gr. Károlyi, hg. Eszterházy, Lónyai család-ok, majd a mult szd. elején a Perényi, Károlyi és Mandel családoknak vannak itt nagyobb birtokai.

Határában több középkori elpusztult falu nyoma lelhető fel, mint pl. BACHNA, ez a település 1322-ben tűnik fel (p. Bachna alakban) a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály fia István falujaként, melyet a közelben lévő hermánszegi és jánki népek pusztítottak el. Bachna neve neve a feltevések szerint a szláv bástya (torony) szóból származhat, s névadója talán a IV. László engedélyével a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály építtette vár lehetett.

A község története során sokat szenvedett a Szamos árvizei miatt, utolsó emlékezetes dátum 1970. május 14-15, amikor a település egy részét újból elöntötte.

Mai lakóinak nagyrésze mezőgazdaságból él.

Nevezetességei

Műemlék jellegű református templomát 1843- és 1863 között építették az elpusztult előző helyett.

Copf stílusban készült szószékét valószínűleg az elpusztult templomukból hozták át.

Híres szülöttei

Kovács Sándor (1860 Szamosszeg) hírlapíró is itt született. Hírlapírói munkásságát az "Új Budapest" c. lapnál kezdte, majd 1880-ban a "Budapesti Sürgöny"-höz ment. 1881-ben pedig a "Hírcsarnok" c. kőnyomatú lap főmunkatársa, majd segédszerkesztője lett. 1885-ben maga szerkesztette a "Kiállítási Hírnök" c. kőnyomatos lapot. Az 1900-as évek elején mint áll. vasúti ellenőr dolgozott, s később vasuti szakcikkeket is írt. Számos hírlapi cikkén kívül népies hangú költeményeivel is elismerést vívott ki magának. Főbb költeményei: "Új Golgotha" (1883). "Dobó lánya" (1884) c. balladájával az 1884. évi Farkas-Raskó pályázaton dicsérettel tüntették ki. Költeményei összegyűjtve "Dalok a pusztáról" c. jelentek meg 1886-ban. Részt vett a "Gvadányi-Album" szerkesztésében is.

Itt, a faluban született Ámi Lajos mesemondó is.

Következő községek

További községek